Mit gondolsz, más ugyanúgy lát téged, mint te önmagadat?

 Elveszettnek lenni. Érezni a nyomasztó súlyát a valóságnak. Hinni bármiben, ami benned van. Csak mert ott van. Mert ott kéne lennie , valaminek, annak ami te vagy, ami feltölt, ami a létezésed garantálja. Ami miatt kinyitod reggel a szemed. 
Ebben a valóságában nem tudok bízni, semmilyen valóságban nem tudok.
Miért is fogadjak el, csupán egy féle nézőpontot, amikor ezer és egy van, ami csak arra vár, hogy a szemén keresztül lássuk a létezés értelmét. 
Túl nagy a vágy az emberekben, hogy mindent irányítsanak. Kontrollmánia. Igy nevezik. Túl sok miden az, ami felett a figyelmünket tartjuk, és a valóság nem tud elszakadni a létezéstől, nem tud lebegni a saját szintjén. Mert fel címkéztünk mindent. Mert kiposztoljuk. Mert lehorgonyozzuk. Nincs mozgástere a a valóságnak. 
Kérdezem, milyen a te valóságod?
Olyan , mint másé? 
Az én valóságom attól függ, milyen szűrőn át nézem. Van amikor a szürke hétköznapok terhe rám akaszkodik, és nem látok túl rajta. 
Olyan is akad, amikor viszont, hagyom a saját létezésemben a kérdéseket megválaszolatlanul hagyva növekedni, a létet pedig csak szemlélni, csupán addig, ameddig a kérdések annyira kinővik magukat, hogy lehetetlenségek felé tőrnek, és a való világ egyhangúságát már nem tolerálják. 
A való világ. Mi az egyáltalán?
Miért öljük ki az egyéniségünket magunkból?
Ki akarja hogy egyformák legyünk?

Van egy határvonal a két éned közt. 
Egy oldalon te vagy, minden szerethető furcsaságoddal, lehetetlenségeddel, az összes pozitív tulajdonságoddal és persze negatív dolgaiddal, mindennel ami te vagy, ami benned létre hozódott, ami csak átfutott benned gondolatként és megrekedt valahol félúton. Vagy eltévedt benned. 
Nevezzük árnyéknak. Mindenkinek van árnyéka. És a te határvonalad az árnyékodban van elrejtve. Amit sokaknak nem mutatsz meg, mert túl furcsa lennél, a túl átlagos nézetekhez. Túl furcsa lenne a megszokhatatlanság mezsgyéjén átlátnia annak, aki beleszokott a normalitás ragadós iszapjába.

Szóval árnyék. Vagy belső hang. Tudatalatti. Gondolj arra akit még magad elől is eltitkolsz. Na, ő az, aki, veled végig kíséri az életed. És figyel, szeret lenni a benned lévő mindenségben, létezésedben nyomot hagy, feltéve ha hagyod.