Elöljáróban annyit a történetről, hogy váltott szemszögből fogod olvasni a történetet. hogy ne legyen félreértelmezhető, * jelet fogok használni a szerepcseréhez.
Ha pedig élnék a narráció lehetőségével majd kiemelem.
Felvezető:
Főszereplőnk aludt. Meztelenül aludt. Belső ösztöne késztette, hogy felébredjen és kinézzen az ablakon. Alapvetőleg rejtőzködik a rendőrség elöl. A rendörök pedig, pont ezt a szerencsés pillanatot találták arra, hogy meglátogassák.
Főszereplőnk nem rest okosabbnak lenni és kitalálja, legjobb búvóhely a szomszéd lakás.
Olyan közel nem keresnék. Igy történt tehát, hogy megkörnyékezi a szomszédot.
Igen, meztelenül. Ilyen úgysem volt még.
1.
-Remélem fontos-motyogom magamban.
Nyitom az ajtót, és amit meglátok, arra szavam sincs.
Ha lefényképezném, akkor sem hinne nekem senki.
A szomszédom van az ajtóban.
Ami nem lenne ennyire meglepő, ha belegondolunk, de ez sajnos nem az a megszokott, elfogyott a só, kérlek adj egy keveset, vagy hogy felhoztam a postád típus.
Nagyon nem.
A pasi meztelen. Igen, jól olvastad. Én pedig jól láttam.
Nem tudom mióta nézhettem ki a fejemből értetlenül, amikor megszólalt.
-Ne haragudj, hogy bekopogok. Elbújhatnék nálad?
Most erre mennyi az esély végülis? Mégis a szomszédom. Igaz, hogy nincs felöltözve.
És megszólal ismét.
-Nem szándékosan vagyok ruha nélkül. Vagyis de, de nem tudtam, hogy ez történik. Kérlek, beengednél a lakásodba? Sürgős lenne.
És én mit teszek? Kinyitom jobban az ajtót.
Azonban még mindig egy szó nélkül állok az ajtóban.
Amire észhez térek, a meztelen fickó a kanapémon kényelembe helyezte magát.
Mintha otthon lenne. És nem igazán zavarja, hogy nincs rajta ruha. Teljesen eleven és jól érzi a bőrében magát. Ez leesik, ahogy magabiztosan elmosolyodik.
És ismét megszólal.
-Igazán otthonos lakásod van. Észrevettem, a tied a parkra néz. Szép. -erre igazán kellene már reagálnom valami értelmeset, de hát sose kopogtak be hozzám meztelenül.
-Igen. Köszönöm. -találom meg a hangom- mit keresel itt, nálam? És miért hozzám kopogtál be?
-Rejtőzködők.-jelenti ki egy kacsintással.
- A többi kérdésedre a válasz igencsak egyszerű. A szomszéd 70 éves, és nem akartam oda menni. Még meghalna a látványtól, ami éri.
-Ki elől? Mit tettél? -és magamban közben kommentáltam, ha el kellene bújni akkor én is hozzá kopognék be, nem a szomszédhoz. És egyet értettem vele. Jó hogy hozzám kopogott be.
-Miért én vagyok a bűnbak egyből?
-Mert el sem tudom képzelni, hogy másképp lenne. Tudod, nem szokványos látványt nyújtasz.
És most kéne megjegyeznem. Egész beszélgetés alatt tartottam tőle a távolságot.
Merthogy a pasi jól néz ki. És meztelen. Kihasználnám a helyzetet -vonom le a megfelelő következtetést.
-Kérsz valamit? Egy pohár bort? Sört?
-Ruhával nem is kínálsz?
-Nem. Nincs értelme. Ha így jöttél, így is maradsz. Nem vagyok szeretetszolgálat.-jelentem ki.
Ő erre egy kaján vigyorral nyugtázza ezt. És dönt.
-Sört kérek.
-Máris hozom.
Miután megkapta a sört, közeledek hozzá. Kényelembe helyezem magam én is a kanapén.
Ha ő nem jön zavarba, én miért tegyem?
-Köszönöm. Mit csináltál, mielőtt rád rontottam?
Teszi fel a teljesen logikus kérdést. Na most itt rajtam a sor, hogy hazudjak, vagy igazat mondjak.
-Vártam, hogy bekopogj hozzám. -mondom teljesen komolyan. (persze ez kamu)
-Nem kell tovább. Itt vagyok. Nem tudtam, hogy ez lesz belőle.- kezd mentegetőzni.
-Én tudtam. -Magabiztosan végig mértem.
Beleivott a sörbe, én pedig félrenéztem. a következő kérdésem váratlanul érte.
-Meddig maradsz?
-Meddig maradjak? -kérdezel vissza.
-Te mit terveztél?
-Őszintén?
-Persze. - rávágom reflexből.
-Nem terveztem hogy ez lesz. Csak el kellett tűnőm. Az hogy meddig maradok, az nem rajtam múlik.
Bevallom a pasi felkeltette a kíváncsiságom. Ez egészséges. Ne ítélj el.
-Maradhatsz egy darabig. De csak ha hasznos vagy. -jelentem ki.
-Készséges résztvevője leszek bárminek. -mondod.
És ki ne használná ki a helyzetet. Én megtettem. Na, most ítélj el.
Amit nem tudtam, az az, hogy miközben beszélgettünk, és nem csak beszélgettünk, addig a rendőrség a szomszédom után szaglászott. Mivel eddig nem voltam képben, azt sem tudták, hogy nálam van.
Behatoltak a lakásába, de nem találtak semmi nyomot, merre lehet.
Pedig ha tudták volna, hogy összesen egy folyosó választja el őket attól akit kerestek, az én megdöbbenésem is kisebb lett volna később.
2.
Az otthonos lakásban, már nem egy, hanem kettő meztelen ember tartózkodott. Elég annyit tudni, hogy élvezték.
*
-Remélem nem használtál ki- jegyzem meg.
-Még nem. -válaszolod azonnal. Tetszik a belevalósága. Amikor ajtót nyitott, nem hittem benne, hogy beenged . Erre tessék, Ruhák a földön mindenfelé. És lelkesen részt vett mindenben. Vagyis pontosítsunk, ő vitt bele, de ki vagyok, hogy panaszkodjak. Én is lelkesen részt vettem benne. Aztán eszembe jutott és kimondtam hangosan a gondolataimat:
-Jó, hogy hozzád kopogtam be.- erre te elvigyorodsz, mint aki valami nagyon viccesre gondol. És rádöbbenek, örülnék, ha megosztanád velem, mi az, ami ezt az őrdögi vigyort varázsolta az arcodra.
-Igen. Etel, szerintem, hiába örült volna neked ugyanennyire, lehet csak a teáig jutottatok volna. -jegyzed meg kuncogva.
-Ebben nem értek egyet veled. Szerintem már sütit is kaptam volna. És összeházasított volna a lányával.
-Igazán merész feltételezés. Megnézzük, hogy igazad van e? -tetted fel nekem a kérdést kihívásként.
Erre nem reagáltam.
-Adsz még egy sört?
-Persze. A hűtőben találsz.
-Értem. -és valóban értettem. - Te kérsz valamit? -kérdeztem előzékenyen. És mintha erre az alkalomra vártál volna megszólalsz.
-Igen. Egy pohár bort, fehéret. Köszi.
Rám villantod a legszebb mosolyod.
-Máris hozom. - ezalatt, végig éreztem a tekinteted rajtam.
A bortöltés közben, azon gondolkodtam a nap, ennél jobban nem is alakulhatott volna.
Közel álltam hozzá, hogy a rendőrség a lakásban találjon. Igaz, csak halogatom, hogy kihallgassanak, de nem hibáztathatsz. Ostobák. De ameddig ostobák, én jól járok.
Borral és sörrel a kezemben, még mindig meztelenül, bevonulok a nappaliba.
Mellé helyezkedem, kezébe adom a bort. Én a sört leteszem a dohányzóasztalra.
-Milyen gyakran csinálod ezt? -kérdezed.
- Melyik részére gondolsz? Mert a válaszom eltérő.
-Milyen gyakran kopogsz be, másokhoz így? -mutat végig rajtam a kezével.
-Ha tudtam volna, hogy ilyen hatásos, akkor biztos bejátszottam volna több alkalommal.
-Öntelt vagy. -jegyzed meg. - Másnál nem biztos hogy kéne próbálkoznod. -teszed hozzá.
-Miért? -kérdezem kíváncsian. Tényleg tudni szeretném a választ.
-Mert sosem a jó pillanatokban történnek ilyen dolgok, sosem azokkal, akik vevők lennének rá.
-És most ez nálad nem a jó pillanat, vagy nem vagy vevő rá?
-Én vagyok a kivétel. És a kivétel erősiti a szabályt.
-Értem. -válaszolom. Kész rejtély ez a csaj. Szívesen megismerném. -Legközelebb ha ruhában kopogok be hozzád, akkor az is erősíteni fogja a kivételt?
-Csak ha sót kérsz. -kacsintasz rám.
-Jó, képzeld lassan épp elfogy a sóm.
-Jó. -nyugtázod. Aztán mégis felkelti az érdeklődésed az idő múlása, és rákérdezel meddig maradok még.
-Meddig maradsz?
-Szerintem nem voltam teljesen hasznos.-jegyzem meg lehajtott fejjel. Suttogva. De csak azért suttogva, nehogy a vigyorom eláruljon. De lehetett valamilyen görbe éle a hangomnak, mert mosolyodból látom, te is élvezed ezt.
-Igen, sajnos nem voltál teljesen hasznos. De még próbálkozhatsz, ha akarsz.- és rám kacsintasz.
Közelebb hajolok, csókollak a nyakad tövében, a válad végig, az egyik kezem átölel, a másik végig simít rajtad. A hajamhoz nyúlsz, elmélyül a csókunk. A ruhák, mivel nincsenek útban, egyből rátérünk a lényegre.
3.
-Most nem. Sajnos, elfogyott a sóm. Tudnál esetleg kölcsön adni? Vagy megkérdezzem Etel szomszédunkat? Lehet örülne neki.*
A meztelen pasi elment. Mostantól szeretem a pénteket
Még a nevét sem vagyok képes felidézni. Hívjuk pénteknek.
Még mindig a kanapén fekszem, és azon agyalok, ha átmennék hozzá, így, ahogy vagyok ruha nélkül, akkor ő, hogy reagálna.
Szép kis fantázia. Ezt meg őrzőm későbbre. Szerintem még látni fogom. Ha valóban elhitte, amit a pillanat hevében mondtam neki a sóról.
A szerda mindkét főszereplőnkre nagy hatással volt, ezt majd láthatjuk kibontakozni közöttük. Ne feledjük viszont a tényállást. A pasi menekült. A csaj beengedte, ami szexbe torkolt. Az ,amit biztosra tudunk, élvezték annyira, hogy megismételjék. Ami hamarosan meg is történik, mert történetesen a Pasinak elfogy a só a lakásából. Az igaz, hogy az eredeti zacskó só ami a kukájába landolt, az jobb helyre nem is kerülhetett volna.
Legalábbis a történet azon szakaszán hogy a só hiány összehozza a kettő főszereplőnket.
Más megvilágításban, rendőrök gyanakvóak, minden szemétjét átkutatják, nagyon gyanúsnak találják ez a mozzanatot.
És itt az ostoba rendőrök só helyébe mást látva, elindítják a nyomozást drogkereskedelem miatt IS.
A többiről majd később. Most térjünk vissza a sztorihoz.
A munkámból ki sem látszom. Fáradt vagyok. És elcsigázott. Kizárt hogy felmenjek a harmadikra lépcsőn. Túlóráznom kellett, hogy meglegyen az anyag. A főnököm árgus szemekkel nézett, mikor kész lettem, és bejelentettem, hogy távozok.
De megszabadultam. Fél siker. Ha csak nem rablok bankot, -bár egy cuki sárga bögre miatt megérné- és nem leszek bűnöző akkor még 30 évig gályázhatok.
Merthogy gazdag az nem vagyok. Szépen élek, jó bútorokkal rendeztem be a lakást. Minőségi ruhákat hordok, de nem vagyok gazdag. Csak igényes.
És egyke. Mindig akartam testvéreket, de sem a mikulás, kicsi koromban se a szüleim nem teljesítették a kérésem. Mégis előnyöm származik csak belőle. De később ez hátrány lesz, bár arra még ráérek gondolni ha a szüleim idősek lesznek annyira. Monológom közben már hazaértem, a könnyű rövidre szabott kabátomból kibújtam, magassarkúmat levettem, lezuhanyoztam és jelenleg halk zenére vacsorát készítek.
Ám, mielőtt, tovább gondolnám ezt, a véleményemet kellene kifejeznem, ez a regényekben működik, de a valóság sokkal kiábrándítóbb tud lenni. Kérlek, alaposan gondold meg, mit és mikor cselekszel. Kivéve ha bujkálsz. Akkor oké.
Igazán élvezetes volt az este. Reménykedem benne, hamarosan átkopog.
A vacsora elkészítése nem tart igazán sokáig, rá nemsokára már a kanapén élvezem a sorozat nézése közben.
És ekkor kopognak.
Megdobban a szívem. És ugrok az ajtó felé. A szomszédom az. Ruhában. Ez most nem tudom, hogy csalódást kelt bennem, vagy épp az ellenkezője az igaz.
-Szia. -Köszönök.
-Szia.-Köszönsz vissza.
-Megint elbújnál?-Kérdezem félig felemelt szemöldökkel, kihívóan.
A nevetésed betölti a folyosó csendjét. Észrevettem, milyen szexi a jókedved tegnap.
A meztelen pasi elment. Mostantól szeretem a pénteket
Még a nevét sem vagyok képes felidézni. Hívjuk pénteknek.
Még mindig a kanapén fekszem, és azon agyalok, ha átmennék hozzá, így, ahogy vagyok ruha nélkül, akkor ő, hogy reagálna.
Szép kis fantázia. Ezt meg őrzőm későbbre. Szerintem még látni fogom. Ha valóban elhitte, amit a pillanat hevében mondtam neki a sóról.
A szerda mindkét főszereplőnkre nagy hatással volt, ezt majd láthatjuk kibontakozni közöttük. Ne feledjük viszont a tényállást. A pasi menekült. A csaj beengedte, ami szexbe torkolt. Az ,amit biztosra tudunk, élvezték annyira, hogy megismételjék. Ami hamarosan meg is történik, mert történetesen a Pasinak elfogy a só a lakásából. Az igaz, hogy az eredeti zacskó só ami a kukájába landolt, az jobb helyre nem is kerülhetett volna.
Legalábbis a történet azon szakaszán hogy a só hiány összehozza a kettő főszereplőnket.
Más megvilágításban, rendőrök gyanakvóak, minden szemétjét átkutatják, nagyon gyanúsnak találják ez a mozzanatot.
És itt az ostoba rendőrök só helyébe mást látva, elindítják a nyomozást drogkereskedelem miatt IS.
A többiről majd később. Most térjünk vissza a sztorihoz.
A munkámból ki sem látszom. Fáradt vagyok. És elcsigázott. Kizárt hogy felmenjek a harmadikra lépcsőn. Túlóráznom kellett, hogy meglegyen az anyag. A főnököm árgus szemekkel nézett, mikor kész lettem, és bejelentettem, hogy távozok.
De megszabadultam. Fél siker. Ha csak nem rablok bankot, -bár egy cuki sárga bögre miatt megérné- és nem leszek bűnöző akkor még 30 évig gályázhatok.
Merthogy gazdag az nem vagyok. Szépen élek, jó bútorokkal rendeztem be a lakást. Minőségi ruhákat hordok, de nem vagyok gazdag. Csak igényes.
És egyke. Mindig akartam testvéreket, de sem a mikulás, kicsi koromban se a szüleim nem teljesítették a kérésem. Mégis előnyöm származik csak belőle. De később ez hátrány lesz, bár arra még ráérek gondolni ha a szüleim idősek lesznek annyira. Monológom közben már hazaértem, a könnyű rövidre szabott kabátomból kibújtam, magassarkúmat levettem, lezuhanyoztam és jelenleg halk zenére vacsorát készítek.
Ám, mielőtt, tovább gondolnám ezt, a véleményemet kellene kifejeznem, ez a regényekben működik, de a valóság sokkal kiábrándítóbb tud lenni. Kérlek, alaposan gondold meg, mit és mikor cselekszel. Kivéve ha bujkálsz. Akkor oké.
Igazán élvezetes volt az este. Reménykedem benne, hamarosan átkopog.
A vacsora elkészítése nem tart igazán sokáig, rá nemsokára már a kanapén élvezem a sorozat nézése közben.
És ekkor kopognak.
Megdobban a szívem. És ugrok az ajtó felé. A szomszédom az. Ruhában. Ez most nem tudom, hogy csalódást kelt bennem, vagy épp az ellenkezője az igaz.
-Szia. -Köszönök.
-Szia.-Köszönsz vissza.
-Megint elbújnál?-Kérdezem félig felemelt szemöldökkel, kihívóan.
A nevetésed betölti a folyosó csendjét. Észrevettem, milyen szexi a jókedved tegnap.
- Gyere, jó helyre kopogtál be. A szomszéd is itt járt, neki is elfogyott a sója. Velem kell beérned. -mondtam, miközben próbálatam őszintének hangzani, de nehéz erőfeszítés nem aratott teljes sikert, el-el mosolyodtam közben.
-Őt is ilyen lelkesen invitáltad befelé?- kérdezted félre döntött fejjel, mint aki analizál.
-Sajnos ő nem mutatott hajlandóságot rá. Te vagy az, aki magának ássa a gödröt.
-Köszönöm, szerintem semmilyen gödröt nem ások.
-Te tudod. Tényleg kérsz sót? Vagy csak, most már megszáradt minden ruhád és nem kell meztelenül járnod?
- Kikérem magamnak. Tegnap is volt ruhám, csak hát, tudod, menekültem.
-Lehetek őszinte?
-Legyél.
-Ruha nélkül jobban tetszettél.
-Igen, észrevettem.
-Jó, már féltem, hogy nem tűnik fel. Visszatérve a sóra, kell?
-Sajnos igen. Tényleg kell.
-Értem, mutatom hol van. Amúgy ha belenéznék a szemetesedbe, találnék sót?
-Kérlek ne nézz bele, és erre akkor azt válaszolhatom, hogy nem.
-Rendben. Nem fogok.
-Köszönöm.
-Tudtad, hogy régen a só az fizetőeszköz volt? Mindig kidobod a régi pénzt?
- Nem. Ez az első eset. Nagyon megbecsülöm a pénzt.
Itt döbbentem rá, hogy szó szerint semmit sem tudok a velem szemben, de hozzám nagyon közel álló emberről. Csak azt hogy néz ki meztelenül. Ezért felmerült bennem, néhány kérdés.
-Milyen ember vagy, úgy általában?
-Ez meg honnan jutott eszedbe?
-Onnan hogy tegnap a tested volt meztelen, most a lelked is az lesz, ha rajtam múlik.
Ha meg is lepődik a válaszomon, nem mutatja.
-Kérsz vacsorát? Én éppen eszem.
-Köszönöm élek az ajánlatoddal, nem ettem, nem baj, ha csatlakozom hozzád? Mit eszel egyébként?
-Semmi extrát. Itthon dobtam össze. Hosszú napom volt. Igy most többre nem telt. -mutatom neki a salátát amibe raktam koktélparadicsomot salátakeveréket, kukoricát, öntetet és csirkemellet sütöttem mellé.
-Menjünk a nappaliba, én ott szoktam enni.
Követsz, és elhelyezkedsz mellém. Ránézel a tévére, amin a megállított sorozat képkockái néznek vissza rád.
-Ha szeretnéd, nézzük végig, míg eszünk.- Mondod, ruhában a kanapén.
-Legyen, egyezek bele, mert elég éhes vagyok, és a megszokásaink rabjai vagyunk.
Elindul a sorozatrész, ahol a gyilkosunk gondolkodik, hová és hogyan tüntesse el a hullákat, amiket halomra öl. A rész arra megy el, hogy próbálja megetetni a cápákkal. Közben oda-oda lesek, feléd.
Nem veszed észre magad, de minimálisan rázod a fejed, miközben nézed a sorozatot.
Úgy döntöttem, rákérdezek.
-Nem tetszik?
-Csak nem élethű.
-Mi benne nem élethű?
Rám sandítasz, és válaszolsz.
-Minden. Semmi sem stimmel. Ő- a tévében a csávóra mutatsz ép, felém fordulva magyarázod közben
- Biztos nem csinált még ilyet. Erre száz másik megoldás jobb lett volna.
-Tényleg?
-Igen. Látod, hogyan vágta át a nyaki vénáját?
-Igen.-válaszoltam, és egyre kíváncsibbá váltam.
-Ha ez így megtörténik, akkor a hajó tele lenne vérrel, és azt nem fogod tudni teljesen kipucolni, főleg nem minden esetben. Nem életszerű. Ennél az is jobb lenne, ha a hajóból kilógatva tenné ezt meg. De még teljesen úgy sem. Akkor a hajó nem lenne véres, maximum az oldala, és az is könnyen takarítható . Az kevésbé feltűnő. Ha pedig a cápák jönnének, az is csak abban az esetben működne, ha legalább három cápa lenne ott. Tudod, a cápák sem képesek egyszerre 70 kiló húst megenni.
Ha pedig nem eszik meg, akkor könnyen felfedezik a víz felszínén lebegve.
-Szerintem ha darabokra vágná, akkor könnyebb dolga lenne, ha csak egy-egy darabot szórna ki. A kutyáknak sem adunk egyben 5 kiló húst. Erre gondolsz? Ha igen, ezt már én is végig gondoltam.
-Nem is kérdezed meg, mi a munkám?
-Ilyen monológ után nem hinnék el mást, csak hogy sorozat vagy bérgyilkos vagy.
-Köszi, hogy ilyet feltételezel.
-Mi mást feltételeznék? Szerintem, itt, ha nem kérdezek, akkor életben maradok. Van egy ilyen érzésem.
-Akkor is életben maradnál, ha kérdezel. De ez nagyon rosszul hangzik így.
Hadd fogalmazzam át.- Kérsz rá, de rádöbbensz, arra, amit már tudok. Ebből sehogy nem jönnél ki jobban. Igy megmentelek a közbeszólásommal.
-Ha nem halok meg, akkor nem feltételezek semmit és nem kérdezek semmit sem a munkáddal kapcsolatban, oké ?
Kérdezem, félig komolyan, félig viccesen. Mert, ilyen témát, nehéz megvitatni komoly ábrázattal, mert akkor a komoly kérdésre komoly válasz dukál. Szóval elütöm viccel, ami megoldja, hogy ne árnyékokat lássak, ott, ahol nincsenek. Igy, úgy látom, te is megnyugszol, ahogy én is.
-Kérdezhetek? -felnézek, hogy lássam, az arcát.
-Persze. -válaszol azonnal. -Mit szeretnél tudni?
-A neved.
-Eddig mit gondoltál, hogy hívnak?
-Eddig Péntek voltál számomra.
-Péntek? -nevetésed visszaverődik a falakról, és elér a lelkemig. Tetszik amit látok. És nem vagyok egy ijedős alkat, hogy azzal a cápás történetével elriasszon.
-Igen. De csupa nagybetűvel.
-Úgy már jobban hangzik. -Kacsint rám.
-Én eddig, hogy szerepeltem a te fejedben?-Kérdezem kihívóan, azt várva, hogy ő sem tudja az én nevem.
-Vöröske -Nyögőd be.
-Az én választásom ötletesebb. -Aztán kezet nyújtok- Szia Amelia Vagyok
-Kétségkívül így van. Tetszik is ez a név. Péntek. Szerintem megtartom.
-Nem mutatkozol be? Sorozatgyilkos vagy bérgyilkosként nincs olyan neved, amit használsz?
-De van, ......Vagyok.
-Oké ..... , szóval, ha így hívlak, arra hallgatni fogsz?
-Megpróbálok- Vágod rá vigyorogva.
Mást nem tudtam, csak azt hogy ezt a pasit többször akarom látni és érezni magamban.
Ennek megfelelően cselekszem.
Ha már elitéltél korábban akkor már ugyancsak mindegy, ha pedig nem tetted, kérlek drukkolj nekem, hogy minden jól alakuljon.
4.
*
Később este, még egy rész értelmetlen sorozat után azon kaptam magam, teljesen elégedett vagyok a helyzet alakulásával. Magamhoz ölelem vöröskét. Igen, magamban, így fogom továbbra is hívni.
Ma nem igazán volt mit csinálnom. Munkám éppenséggel nem akadt. És most, amúgy is figyelnek a rendőrök.
Szóval otthon tartózkodtam, amikor is hallottam hogy a dögös szomszéd megjött. Adtam neki időt, aztán bekopogtam azért a sóért.
És nem bántam meg.
A második rész végére engem használt párnának, úgy simult hozzám, mintha mindig is oda tartoztam volna, mintha a kanapéval együtt vett volna engem.
Lassan megmozdultam, nem akartam megzavarni a nyugalmát, de nem jártam sikerrel.
Kinyitotta és áthatóan bámult a zöld szemeivel.
Lehajoltam egy csókra. Amit azonnal és készségesen viszonzott is. Bele is nyögött, ami pedig bennem lobbantotta fel a vágyat. Végigsimítottam az arcán, aztán a kezem megállt egy pillanatra a tarkóján, végig a testén, miközben magamhoz közelebb húztam, már olyan mélyen benne voltunk a csókolózásban, hogy a szemében láttam visszatükröződni a saját érzéseimet.
Felkaptam, és elvittem az ágyig.
A lábaival körbe ölelt. Elkezdtem vetkőztetni. Utána segített levenni az ingemet. Mindketten percek alatt meztelenek lettünk, ami csak fokozta az izzást, amiben benne voltunk. Éreztem a sürgető csókjából abból, ahogy hozzám szorította magát, a heves és mély lélegzetvételéből. Kész volt.
Közelebb kerültem hozzá, és mélyen a szemébe néztem. Teljes beleegyezést és kéjes vágyat láttam.
Már rajta feküdtem, ő közel engedett magához, a mellbimbóját csókóltam épp, és haladtam egyre lejjebb.
Azt suttogta, nyögte felém, Péntek, adj egy csókot. És adtam neki. Ahogy felemelte a kezét végig csókoltam a csuklóján, tovább simítva a karján, és a kulcscsontjához értem, amikor elhatározta hogy kezébe veszi az irányítást és megfordult a helyzet. Most én voltam alul. És ő, a Vörös beteljesítette a vágyam, rá ereszkedett a farkamra, és magába fogadott.
Olyan élvezet volt, mindketten egyszerre nyögtünk fel. Lehajolt egy csókért. Ha a lelkemet kéri, azt is odaadtam volna, abban a pillanatban, bár nem tudom mit kezdett volna vele.
Később, orgazmustól még lebegve, ránéztem.
Élvezet és teljes nyugodtság látszódott az arcán. Eszembe jutott, amit mondott, hogy tegnap a testem volt csak meztelen, ha rajta múlik a lelkem is az lesz. És a legfélelmetesebb az volt, hogy én is akartam.
Jóval később, elkezdtem felöltözni.
-Mész is? -kérdezed.
-Hagylak pihenni.-mondtam erre.
-Oké-találkozunk még?- kérdezed.
-Biztos lehetsz benne.-nyugtatom meg. És kiléptem a lakás ajtaján.
5.
Történet ezen pontján, ha elkezdett érdekelni, mi a szereplőink munkája, akkor csalódást kell okozzak, mert, most még, nem tudod meg.
Illetve egy valamit elárulhatok. Etel -a szomszéd- többet tud, mint bárki gondolná. És hamarosan többet fog nyomni latba a személye a történetben.
Elértem a hétvégéig, úgy, hogy senkit sem gyilkoltam meg. Ez haladás. Nem mintha embereket gyilkolnék hobbiból. A rendöröktől csak a fejem fáj, nem tudom komolyan venni őket. Igen, még mindig húzom a kihallgatást, de semmi kedvem pojácák közé menni, akik egy kérdést sem tudnak feltenni értelmesen, és, ami még ennél is rosszabb, a fánk szeretetét beleírták a jelentkezési feltételek közé.
Ha eléjük mennék, és kiabálnék, hogy engem kerestetek, akkor sem vennék észre a nyilvánvalót.
Azonban, kaptak egy fülest, hogy körözött bűnöző vagyok, és most aszerint járnak el. Pedig ez áll legmesszebb a valóságtól.
Rá térve egy izgalmasabb kihívásra, Amelia eldöntötte, hogy megismer.
