Otthon az otthontalanságban


 


Otthon az otthontalanságban. Létezés, mint minden percben tenni azért, hogy a fizikai valód, benned maradjon. Hogy akarjon maradni. Hogy te akarj maradni. Sosem hittem volna, hogy ezért ennyire meg kellene dolgozni, mert hát, levegőt is automatikusan veszel, nem igaz? 
De nagyon sok energia, miközben létezésedet fent tartod. Otthon vagy magadban? Ott vagy magaddal a csendes magányodban is, ott vagy, amikor a legszebb mosolyt meglátod tükröződő felületen? Remélem magadat látod, a visszatükröződő valóság szövetén keresztül. Olyankor Te vagy te? Vagy valaki más lakja be a lelked? Aki pedig másképp néz, másképp szól, másképp él, mint te. Ez a meghasonulás. 
Más arc néz rád vissza a tükörből, mint amit te tudatod őriz? 

Más vagy? És te vagy más, vagy a burok amit viselsz, amiben létezel? Ez azért nekem mondhatod, de jár némi utánajárással. Mert én magam is így érzek. Valaki más testébe szorultam. Vagy, a test, lélek nélküli csapdájába estem.

Csendben oszló kolléga utolsó útja

 Minden a 8.-as számú nevetésemmel kezdődött .  Bár talán nem kéne ennyire kiemelnem, mást talán nem érdekel a nevetéseim közti különbség, d...